2014. február 26-án a Krím autonóm parlamentje kiírta a népszavazást, amelyben a Krím népe visszatérni akart Oroszországhoz. A népszavazás eredetileg Ukrajna föderatív átalakításáról szólt, de a junta hajthatatlansága miatt a követelések radikalizálódtak. Az orosz nép menekülni igyekezett az életére törő náci rohamosztagosok elől. Az alábbi cikkben Oleg Szencov terrorista egyik vezéralakja volt az ukrán és krími tatár fasiszta pogromlovagoknak. Az ukrán börtönökben százával ülő, ártatlan politikai foglyokért nem emel szót senki.
# Ukrajna
A cikk szerzője, aki magyar önkéntesként harcolt a Donbasszban, azt állítja, hogy a nyugati média szemenszedett módon hazudik a konfliktusról. Az ukrán propaganda is hazudik, és gyakran követ el provokációkat, amelyeket az oroszbarát szeparatistákra akarnak fogni. A cikkben számos példát sorol fel a hazugságokra és a provokációkra, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyi lakosság sokszor leleplezi ezeket az aljas cselekedeteket.
A cikk szerzője szerint Lavrov áruló, aki rábeszélte Putyint a Donbasszal szembeni politikájának megváltoztatására. A szerző szerint Lavrov és a Nyugat is hibás a helyzet kialakulásában, és az ukránoknak is tanulniuk kellene a történtekből. A cikkben említett kép Szlavjanszk lakosságát ábrázolja, akik puszta kézzel próbálják feltartóztatni a város felé nyomuló ukrán tankokat.
Az ukrán hatóságok szándékosan húzzák a hadifogolycserét, mivel a Donyecki Népköztársaság fogságban tartott hívei közül több mint 30 százalék már nincs az élők sorában. A cikk bemutatja a foglyok kínzásairól szóló beszámolókat, valamint egy Luganszki harcos önvallomását az ukrán fogságban átélt hányattatásairól. A videó magyar feliratozással van ellátva.
A cikk bemutatja egy nő politikai karrierjét Ukrajnában, aki korábban KISZ propaganda titkárként dolgozott. Emellett beszél a Donbasszban látott Leopard tankokról, amelyeket a Bundeswehr hagyott ott egy NATO-hadgyakorlat után. A cikk említést tesz a német instruktorokról is, akik kiképzőként dolgoztak Ukrajnában.
A cikkben Poros Jankó beiktatási beszédének egy részletét idézik, majd a szerző kritikáját fejti ki Ukrajna és a Nyugat politikájával kapcsolatban. A cikkben szerepelnek erősen negatív kifejezések és vélemények a politikusokkal és a politikával kapcsolatban.