A gnedige Frau végigjárta az egész politikai palettát. KISZ (FDJ-) propaganda titkárként kezdte. Abban a Donyeckben járt Komszomol-iskolába, amelynek rombolásához. kb. harminc évvel később, maga is hozzájárul. (Küldött három TÁBORI KREMATÓRIUMOT A JUNTA HADSEREGÉNEK, hogy azokban nyomtalanul el lehessen tüntetni: 1. A háború kezdetén nem várt arányban elesett ukrán katonákat. 2. Azon ukrán katonák (és civilek, hadifoglyok) holttesteit, akikből - az illegális szervkereskedelem céljaira - tömegével operálták ki létfontosságú szerveiket (többnyire frissen elesettekből, de voltak olyanok is, akik a halálos műtét kezdetén még éltek). 3. A halálra kínzott politikai foglyokat és hadifoglyokat.
A Donbasszban láttak "Leopárd" tankokat, Ezek úgy kerültek oda, hogy a Bundeswehr - egy-egy nyugat-ukrajnai NATO-hadgyakorlat után - "ott felejtette" tankjait. (De volt, hogy ezek a tankok egyenest mentek, keletre.)
Német instruktorok, kiképzők dolgoznak a náci juntának (annak, amelyik most megtagadta a magyaroknak az anyanyelvén való oktatást).
A banya élen jár az Oroszország elleni szankciókra való uszításban (miközben ők jókat kereskednek). Mindkettőjüket, Putyinnal, elbűvöli az a tény, hogy a másik beszél az ő nyelvükön.
A banya, tehát, szankciókra uszít. Uszít, egyrészt, azért, mert "Oroszország nem teljesíti a minszki megállapodásokat". Itt azért álljon meg a menet! A minszki megállapodások értelmében a szerződésnek három részese van (ezek: Ukrajna és a két népköztársaság, vagyis azok, AKIK RÉSZESEI A KONFLIKTUSNAK) - és HÁROM GARANTÁLÓJA (akik ŐRKÖDNEK A MEGÁLLAPODÁS VÉGREHAJTÁSÁN). Ezek: Németország, Franciaország ÉS OROSZORSZÁG. Itt megint csak két kérdés van: 1. LEHET-E EGYSZERRE TELJESÍTENI EGY SZERZŐDÉST, ILLETVE ŐRKÖDNI ANNAK VÉGREHAJTÁSÁN? 2. Ha Oroszország NEM TELJESÍTI a minszki szerződést, mert még nem tudta kapitulációra kényszeríteni a népköztársaságokat - AKKOR UGYANÚGY NEM TELJESÍTI AZT SEM BERLIN, SEM PÁRIZS. Lévén, hogy ők meg a kijevi felet nem képesek rávenni arra, hogy legalább hozzálásson a minszki megállapodásból rá háruló kötelezettségek teljesítéséhez. HA TEHÁT MOSZKVÁT SZANKCIÓKKAL KELL SÚJTANI - UGYANÚGY SZANKCIÓKKAL KELL SÚJTANI BERLINT ÉS PÁRIZST IS!
Az emberek megkönnyebbült örömét, boldogságát nem lehet megjátszani. Mert a lelke mélyén azt is tudta mindenki: az Oroszországhoz történő „hazatéréssel”, óriási, halálos veszedelemtől szabadultak meg. Megszabadultak attól, hogy oroszságuk miatt másodrendű, lenézett – gyűlölt – polgárok legyenek. ÉS MEGSZABADULTAK ATTÓL A SZÖRNYŰ, HALÁLOS VESZEDELEMTŐL, AMI RÁ EGY HÓNAPRA SZAKADT A DONBASSZ NÉPÉRE. Ahol immár negyedik éve folyik a véres, kegyetlen, népirtó háború a terület lakossága ellen. És aminek eddig MINTEGY SZÁZEZER (és nem tízezer) EMBER ESETT ÁLDOZATUL.
A Krímben azóta is béke van (amiről a Donbasszban nem is álmodhatnak). A Krím orosz emberei élik az orosz emberek megszokott életét, mint mindenütt másutt a hatalmas országban. Örömeik, gondjaik – felháborodásuk a visszásságok, a helyi hatóságok ilyen-olyan túlkapásai miatt – ugyanazok, mint Oroszország minden más vidékén.
Egy 4,5 perces, rossz minőségű mobil videó az autóbuszkonvoj elleni gyilkos támadásról (a vége jobb, a pisztolylövések pedig hallatszanak rajta.
https://youtu.be/4MaMYG6SFO8
Egy teljesebb variáció, 19 perces
https://youtu.be/8S9mODhVNeM
Pogromhangulat a krími autonómia parlamentjének épülete előtt, amely a népszavazás kiírására készült. Szimferopol, 2014. február 26. Az épületet támadó szélsőséges ukrán és krími tatár nacionalisták erőszakos összecsapásoknak 7 halottjuk volt (az épületet puszta testükkel védő helyi oroszok közül). Egy egyszerű annexióval egy ilyen halálos tömegverekedés nem alakulhatott volna ki.
https://youtu.be/_CD8BotxhK8?t=23
2014. március 16. Szimferopol. Kihirdetik a népszavazás végeredményét: a lakosság 95,7 %-a az Oroszországhoz való visszatérésre szavazott. Az autonómia kormányának épülete előtti tér színültig megtelt örömmámorban úszó emberekkel.
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=T2vNZkY3Ieg
Ennyi embert nem lehet fegyverrel összeterelni. Azt nem lehet megjátszani, ahogy a parlament elnöke, az autonómia miniszterelnöke a meghatottság örömkönnyeivel küszködik. (Mindkettőjük baja meggyűlt az egyre inkább nacionalista, fasizálódó kijevi hatóságokkal.)
Az emberek megkönnyebbült örömét, boldogságát nem lehet megjátszani. Mert a lelke mélyén azt is tudta mindenki: az Oroszországhoz történő „hazatéréssel”, óriási, halálos veszedelemtől szabadultak meg. Megszabadultak attól, hogy oroszságuk miatt másodrendű, lenézett – gyűlölt – polgárok legyenek. ÉS MEGSZABADULTAK ATTÓL A SZÖRNYŰ, HALÁLOS VESZEDELEMTŐL, AMI RÁ EGY HÓNAPRA SZAKADT A DONBASSZ NÉPÉRE. Ahol immár negyedik éve folyik a véres, kegyetlen, népirtó háború a terület lakossága ellen. És aminek eddig MINTEGY SZÁZEZER (és nem tízezer) EMBER ESETT ÁLDOZATUL.
A Krímben azóta is béke van (amiről a Donbasszban nem is álmodhatnak). A Krím orosz emberei élik az orosz emberek megszokott életét, mint mindenütt másutt a hatalmas országban. Örömeik, gondjaik – felháborodásuk a visszásságok, a helyi hatóságok ilyen-olyan túlkapásai miatt – ugyanazok, mint Oroszország minden más vidékén.